Az 1889. évi párizsi világkiállításra készült, Gustave Eiffel által tervezett torony Párizs egyik legfõbb nevezetessége. 324 méteres magasságával évtizedekig a világ legmagasabb építménye volt. 3 emelet látogatható. Szép idõ esetén a város teljes panorámája elénk tárul.

A franciák Grande Dame-nak (A nagy hölgy) is neveznek.

Napjainkban évente sok-sok millió turista látogatja meg a párizsi Eiffel tornyot és gyönyörködik a csodálatos párizsi és Párizs környéki panorámában.
3 látogatható emelet van:
1. emelet - 57 m magasságban 4415 m²
2. emelet - 115 m magasságban 1430 m²
3. emelet - 276 m magasságban 250 m²

Az Eiffel torony fontosabb adatai:
Magasság: 312 m (antennával 324 m)
Súly: 10100 tonna ( vas 7300 tonna)
Reflektorok: 336 db
Izzók: 20000 db
Lépcső: 1665 a tetejéig
Szegecs: 2 500 000
Festék: 60 tonna ( 7 évente kell újrafesteni)
Liftek: 5 lift a 2. szintig ( minden lábban egy  lift, egy lift kizárólag a Jules Verne étterembe), a 2.szinttől a 3. szintre  2 lift
Személyzet: 280 fő

Többször le akarták bontani, és felrobbantani. Kétszer is eladta egy szélhámos ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.
Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épülete ként ismerjük. A híres torony 2007-ben nagy esélyekkel indult a Világ Hét Csodájának megválasztásánál.

Előzmények:

Az 1880-as évek végére a világ számos építészét hajtotta a becsvágy, hogy egy monumentális, "ezer lábnál magasabb" tornyot építsenek, azonban számtalan technikai problémába ütköztek. (pl. 1885-ben nagy nehézségek árán sikerült kőművesekkel felhúzatni a 169 méteres obeliszket Washingtonban, a Chrysler Building pedig csak homályos terv volt még; 1874-ben Clarke és Reeves egy több, mint 914 méteres tornyot szándékozott építeni Philadelphiában, ami sosem valósult meg. Franciaországban Bourdais és Sébillot gondolkodott egy 300 méter magas, hagyományos módon, kőművesekkel felrakatott torony építésén, ami a kor technológiai ismeretei szerint kivitelezhetetlennek tűnt.)
A Sedan-i vereség és Elzász-Lotharingia elvesztése után az újjászületett, de még gyenge francia köztársaságnak az 1789. évi forradalom 100. évfordulóján valami nagyszabású, dicsőítő emlékműre volt szüksége. Jules Ferry kormánya 1878-ban kezdett megszervezni egy nagy világkiállítást, melynek a megnyitását 1889. május 5-ére rögzítette.
Amikor a világkiállítás tervét 1883-ban véglegesítették, az Eiffel & Cie két mérnöke, Émile Nouguier és Maurice Koechlin épp egy fémtorony ötletével állt elő. Elképzelésüket 1884. június 6-ig formába is öntötték Stephen Sauvestre építész együttműködésével, aki finomította és díszítette az építményt.

A terv elfogadása:

A kezdetekben visszafogott Gustave Eiffel magáévá tette kollégáinak ötletét, megvásárolva az 1884. szeptember 18-án bejegyzett szabadalmat.
Számára most a torony "eladása" volt a legfőbb feladat. Először a fenti című tervvel Barcelona polgármesterét kereste meg, mivel ott nemsokkal később egy másik világkiállítást tartottak, de ő a tervet "kissé irreálisnak és főleg túlságosan költségesnek" ítélve, elutasította.
A vállalkozó megértette: ha el akarja kerülni az újabb kudarcot, a tervet hitelesebbé kell tennie mind a városatyák, mind pedig a közvélemény számára. Foggal-körömmel küzdött, óriási összegeket költve cikkekre, reklámokra és Public relations-re, elsősorban Édouard Lockroy kereskedelmi minisztert, a világkiállítás főszervezőjét akarta megnyerni.
Végül is terve - egyhangú döntéssel maga mögé utasítva más jelölteket - 1886. május 1-jén elfogadásra került, ami lehetővé tette Eiffel számára, hogy 1887. január 8-án szerződést kössön a kormánnyal. Ez az okirat tartalmazta az építmény finanszírozását és Szajna-parti, a Iéna-híd tengelyében való elhelyezést. Eiffel munkamániás, köztiszteletben álló ember (Bordeaux-ban a vízbe vetette magát, hogy megmentsen egy fuldokló munkást), olyan, aki gyorsan hasznosította az új és egyszerű ötleteket, végül pedig - de nem utolsósorban - zsebből megelőlegezte a 8,5 millió arany frankra becsült költségek 80%-át. A hatóságok 1890. január 1-jétől számított 20 évre engedték át részére a hasznosítás jogát, amely a határidő leteltével került Párizs városához.
Az építkezés 1887. január 28-án kezdődött el. Hatalmas tölcséreket vájtak, majd szárítottak ki a Mars-mezőn, hogy a kőművesek hozzákezdhessenek az oszlopok alapozásához. Telepítették a négy, új rendszerű hidraulikus emelőt - gyakorlatilag a munka minden fázisában feltaláltak valamit.

Az építkezés:

A torony építésének terve azonban heves ellenkezést is kiváltott. Már az első csákányvágást követően, 1887 januárjában megjelent a "művészek tiltakozása" az építmény ellen, amelyet jelentős személyiségek írtak alá: Charles Gounod, Charles Garnier, Victorien Sardou, Ifj. Alexandre Dumas, François Coppée, Sully Prudhomme, Leconte de Lisle, Guy de Maupassant, Huysmans... "Nem bízunk a nagy emberekben" - mondta erre állítólag Eiffel.
Az építmény hihetetlen sebességel épült: havonta 12 méterrel lett magasabb. Az építkezésen csak az elemek összeszerelése folyt, azok mindegyike a Levallois-Perret-i üzemben készült, és onnan szállították a helyszínre. A munkálatokat éjjel-nappal ellenőriző vállalkozónak az építkezés munkásainak zajos sztrájkjával is szembe kellett néznie, mivel a sajátságos körülmények között végzett munka bére nem tükrözte a vállalt veszély mértékét. Eiffel, akinek csak egy gondolat járt a fejében: határidőre elkészíteni a művet, elfogadta és megadta az annak idején túlzottan magasnak számító béreket. 1888. július 14-én elérték a második emeletet, 1889. március 31-én pedig befejezték a harmadikat. Az "elképesztő technikai vakmerőség, kiemelkedően gyors végrehajtás" (26 hónap) lehetővé tette, hogy két év elteltével felavathassák.

A siker:

A határidőt betartó Eiffel a Becsületrend lovagja lett. Május 15-én a tornyot megnyitották a nagyközönség előtt, amely el volt ragadtatva nemcsak a kilátástól, de az "ultragyors" és teljesen újszerű hidraulikus felvonóktól is. (Ezeket azonban tíz év elteltével ki kellett cserélni. Az új, 2. emeletig üzemelő, korszerű lifteket, amelyek az 1980-as évek végéig üzemeltek, a Five-Lille vállalat magyar származású építészmérnöke, Korda Dezső tervezte.) A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott. Ahhoz képest, hogy előzőleg milyen polemizálás folyt róla, elsöprő sikert aratott. Mindez nem számított: az 1889-es év meghozza Eiffel számára a diadalt, és a megdicsőülést, mind mérnökként, mind pedig vállalkozóként.

A torony ma:

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik - egyesek Csúfságnak hívják, mások Öreg Hölgynek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. Kétszer is eladta egy szélhámos ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.
Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épülete ként ismerjük. A híres torony 2007-ben nagy esélyekkel indult a Világ Hét Csodájának megválasztásánál.