Maximilien François Marie Isidore de Robespierre (Arras, 1758. május 6 - Párizs, 1794. július 28.), francia ügyvéd, politikus, forradalmár, a jakobinus diktatúra vezéralakja.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1791. szeptember 30-i bezárásakor már az egyik legnépszerűbb forradalmár volt. Nemsokára a párizsi törvényszéken közvádló lett, majd az újonnan megválasztott konventben egyik vezetője a radikális jakobinusoknak, akik XVI. Lajos király elítélését és kivégzését követelték. Vezetésével 1793. június elején megbuktatták az addig kormányzó girondista erőket. Robespierre a Közjóléti Bizottság elnökévé választatta magát, így tulajdonképpen diktátor lett. Elkezdődött a jakobinus terror időszaka, amelynek ő volt egyik szellemi vezetője. Leszámolt saját pártja túl radikálisnak tartott elemeivel (túlzók) és a mérsékeltekkel (Danton, Desmoulins) is. A forradalmi törvényszék 1285 személy haláláért volt felelős. Kezében összpontosult a jakobinus diktatúra legfőbb hatalma. Végül Robespierre is áldozatul esett saját terrorjának. Politikai ellenfelei: Tallien, Fouché, Collot d'Herbois, Billaud-Varenne, Fréron és a konvent más tagjai összefogtak ellene, megbuktatták és kivégeztették.

1794. júliusában Robespierret elfogták s a Luxembourg-palotába szállították, de a külvárosok csőcseléke kiszabadította bálványát s a városházára vezette, ahol Robespierre az időközben szintén kiszabadult párthíveivel találkozott. A konvent ellenben szokatlan erélyt tanúsított s Barras tábornoknak parancsot adott a támadásra. Midőn ez a városházát ostromolta, Robespierre állítólag saját kezével, pisztollyal próbált életének véget vetni; hihetőbb azonban, hogy egy nemzetőr röpítette a golyót a zsarnok fejébe, mely azonban csak Robespierre állát zúzta össze. Ezután Robespierret a Conciergeriebe vitték, ahonnan július 28. délután 6 óra tájban 20 társával egyetemben a vérpadra szállították. Lefejeztetését a nép örömrivalgással s tapssal fogadta. Bukása a rémuralom végét jelentette.