Ennek a francia írónak a nevét nálunk nemzedékről nemzedékre magyarosan Verne Gyulának írták és mondották. A magunkénak tudtuk, ahogy magukénak tudták az angolok, németek, oroszok, amerikaiak. Egyike a világirodalom legtöbb nyelvre lefordított, legnagyobb példányszámban elkelt íróinak. Első sikereinek idején talán ő maga se tudta, hogy mindenekelőtt ifjúsági író, és még kevésbé azt, hogy az akkor még nem létező „tudományos-fantasztikus" regény — a sci-fi megteremtője. Mára már kétségtelen, hogy a múlt század derekán még uralkodó romantikát ő fordította természettudományos ábrándok és a valóság felé. És miközben sikeres kortársainak jó része alaposan elavult, ő olyan elevenen él a serdülő ifjúság olvasmányaiban, mint a legklasszikusabbak és a legmodernebbek.

Abban a kereskedő középpolgári családban született, amely 1830-ban, a régi királyságot végleg leromboló „Júliusi forradalom"-mal trónra ültette Lajos Fülöpöt, a „polgárkirály"-t, és vele a pénzemberek, a bankárok uralmát. A gyors polgári meggazdagodás, a kalandoknak átélt üzleti vállalkozás, a váratlanul felgyorsuló műszaki fejlődés emlékezetes korszaka volt ez. 1830-tól 1848-ig tartott. Verne kétéves volt, amikor elkezdődött, 20 éves, amikor befejeződött. Testi-lelki fejlődésére, sokirányú érdeklődésére döntő befolyást gyakoroltak a polgárság számára oly izgalmas és oly reményteljes évek. A kibontakozáshoz hozzájárult a fiú gyors felfogása, tanulószenvedélye, korán megnyilvánuló mesélő fantáziája. Siheder éveitől kezdve a nagy kalandokra vágyott: hol távoli tájak felfedezője, hol merész üzleti vállalkozások gyorsan gazdagodó hőse, hol meg nagy hírű természettudós akart lenni. Amikor felserdülve kilépett a családi körből, banktisztviselőnek állt, és hamarosan kockázatos tőzsdeügyletekből gazdagodó üzletember lett.

Kitűnő társasági csevegő volt. Úgy mesélgetett távoli tájakról, mintha maga járt volna a messzeségekben, amelyekről olvasott. Szenvedélyesen olvasott a felfedezésekről és az egzotikus szokásokról. Izgatták az új tudományos felfedezések. De ugyanennyire a kalandos regények is. Dumas — az idősebb, a nagy romantikus — az ifjú Verne legkedvesebb írója volt. Élete nagy élményeként tartotta számon, amikor az önkéntes emigrációban élő kalandos kedvű író, aki Garibaldinak is harcostársa volt, hazajött Párizsba, egyenest az irodalmi és színházi élet kellős közepébe, és örömmel fogadta a fiatal írók-művészek tiszteletét. Az élete delén túljutott, örökké fiatalos írófejedelem és a fiatal, kitűnően mesélgető pénzember hamar összebarátkozott. Verne mesterének, példaképének tudta Dumast.

Dumas felfedezte a fiatal, fogékony tőzsdebizományosban a nagy mesélőt. Verne pedig szeretett kísérletképpen írogatni is. Népszerű olvasmány volt annak idején a nem sokkal korábban fiatalon meghalt nagy amerikai költő-elbeszélő, Edgar Poe kalandregénye, az „Arthur Gordon Pym". Valójában elsietett, összecsapott írásmű ez, valószínűtlen kalandok sorozata, amelynek végén a hős elindul az ismeretlen északi sark felé, és eltűnik. De a romantika fénykorában ez a titokzatosság is izgalmasnak számított. — Verne kísérletképpen megírta a folytatást, amely még kalandosabb és még valószínűtlenebb volt. Ebben Pym már valójában meghalt, nem is róla szól a történet, hanem barátjáról, aki fel akarja kutatni, mi történt vele. A furcsa regény címe: „A jégszfinx". Csak egy lendület kellett, hogy sikeres olvasmány legyen. Az ugrásnak azonban előzménye volt. Verne a kéziratot odaadta Dumas-nak, aki azonnal vállalkozott, hogy kiadót kerít a számára. Megerősítette Vernét, hogy valódi, tehetséges író. Neki pedig már megvolt a következő regénytémája. Úgy gondolta, hogy ha az kellő fogadtatásra talál, akkor majd „A jégszfinx"-et is meg lehet jelentetni. Hamarosan el is készítette azt a regényt, amellyel azonnal híres, majd világhíres lett. Ez az „Öt hét léghajón". A léghajót már az előző század vége felé feltalálták a Montgolfier-testvérek, maguk is felszálltak — az egész világ csodálatára — néhány száz méter magasra. Az azonnal nagy hírű feltalálók többé nem kockáztatták az életüket a nagyon is veszélyes kísérletezéssel. De attól fogva a repülés a tudomány és a technika egyik fő célkitűzése volt. Verne pedig kitalált egy kalandos kedvű nagy tudóst, aki megszerkesztett egy hőlégballont, amelyen néhány társával felszáll a magasba. Sorsukat a szelekre bízzák. Így hintáznak át óriási területeket. A kaland földrajzi ismeretterjesztéssé, a földrajz pedig kalanddá válik. A könyv 1863-ban jelent meg. Verne 25 éves volt. Olyan világsiker lett, számos fordítása és kiadása annyi pénzt hozott, hogy a szerző hátat fordított a pénzügyleteknek. Hamarosan megjelent a „A jégszfinx" is, de addigra készen volt már a következő könyv.

A hirtelenében nemcsak nagy hírű, de nagy jövedelmű író megvalósíthatta a vágyott életformáját. Egy kényelmes vitorlás yachtot vásárolt. Maga is értett a vitorlakezeléshez. Ezzel a vízi alkalmatossággal hajókázott a Földközi-tenger tájain. Elég volt ehhez két vagy három értő tengerész és egy jó szakács. A kényelmes hálófülkében akár hölgyvendégekkel is utazgathatott. Legtöbb regényét a dolgozófülkében írta. A vendégek mesélgettek róla, hogy a kis helyiség a hajófenéken térképekkel van kitapétázva. A himbálózó íróasztalon jól odaerősített óriási földgömb segít az író képzeletének.

Az első sikerek után megvolt az életprogram: a nagy utazásokról, az új felfedezésekről, a várható még újabb felfedezésekről akart írni. A „Grant kapitány gyermekei" és „A tizenöt éves kapitány" a legnevezetesebb, legsikeresebb Verne-regények, a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül" pedig földrajzi ismeretterjesztés, miközben valamennyi romantikus kalandregény. Ezek mellett egymás után következnek a hamarosan megvalósuló tudományos vágyálmokról szóló regények. Az „Utazás a tenger alatt". azaz Némó kapitány története megelőlegezi a tengeralattjárók valóságát. Az „Utazás a Holdba" és folytatása, az „Utazás a Hold körül" az űrrepülés korai elképzelése. „A Bégum ötszáz milliója" előbb ijesztő, majd szatirikus történet a megvalósított világpusztító csodafegyverről.

Ezekben a korai tudományos-fantasztikus regényekben kitűnő, gyakran humoros jellemek mulattatják. az olvasót. A „Nyolcvan nap alatt a Föld körül" hőse, a pedáns angol úr, Phileas Fogg és inasa, a francia Passpartou ugyanolyan felejthetetlen két alak, mint a „Grant kapitány gyermekei"-ből ismert tudós, Paganel, aki olyan szórakozott, hogy spanyol helyett tévedésből portugálul tanul meg, vagy az „Utazás a Holdba" című regényéből Servet úr a különc francia, aki minden áron űrutazó akar lenni.

A kifejezetten tudományos célzatú témákon kívül is halmozódnak a különös kalandok. Így a robinzonádok, a partravetett emberek életereje és győzelme a természet felett. Ezek közül talán a legérdekesebb a „Két évi vakáció" — egy iskolai kiránduló hajó diákmenekültjeinek társadalmi élete az otthonná varázsolt puszta szigeten. Az irodalomtörténet egyik legjobb, legérdekesebb ifjúsági regénye. Vagy „A rejtelmes sziget". Ez négy menekülő férfi partravetődése egy puszta szigeten, ahol megteremtik az életlehetőséget mindaddig, amíg hosszú idő múltán megtalálják őket.

A mi számunkra talán a legérdekesebb — s talán a legszebb is — a „Sándor Mátyás". — Hőse magyar úr, az 1849 után osztrák elnyomás alá kerülő haza szabadsághőse, aki börtönből menekül. Sikeres szökése után álnévvel bosszút áll minden sérelemért. Kétségtelen a téma feltűnő rokonsága Dumas „Monte Christo grófja" című híres regényének cselekményével. Verne maga is úgy dedikálta Dumas-nak, hogy a téma alapmozzanatait tőle orozta. A zsákmányt ezzel az ajánlással tisztelettel visszaadja.

Verne soha nem járt Magyarországon. A személyek magyar neveit a térképről és a történelemkönyvekből vette. Szerepel itt Torontál Simon, Szatmár László, a hős leányát Szávának hívják, holott ez a folyónév inkább szerb férfinév. Egy tanárt Bátori Istvánnak hívnak. A gonosz ember neve Sárkány... — De a regény nagyon szép, szívhez szóló romantikus mű. A több mint 90 éve halott szerző élőbb és frissebb, mint példaképei és követői. Jules Verne francia író, de nálunk Verne Gyula, mert a miénk is.