Mindenki zseni�lis �s ked�lyes XIV. Lajos sz�zad�ban, kiv�ve XIV. Lajost, aki csak j�zanesz� �s minden ink�bb, mint ked�lyes. Ezzel szemben az irodalom tele van ked�lyes emberekkel �s ked�llyel, a m�v�szet szint�gy: La Fontaine, a Le Nain  csal�d, Moli�re, Le N�tre stb. Az irodalomnak az a szerencs�je, hogy a Nagy Kir�ly rosszul val�s�totta meg sz�nd�kait. XIV. Lajos parancsuralma, Boileau seg�dlet�vel, nem siker�lt teljesen. Szerencs�re La Fontaine, a kir�ly kegy�nek elveszt�se �s bar�tj�nak, Boileaunak mennyd�rg� haragja ellen�re is meg�rzi ebben a finomra gerebly�zett sz�zadban a r�gi francia k�lt�k (a fabliaukt�l a XIII. Lajos-kori »groteszkekig«) csapong�, kelek�tya, cs�fond�ros szellem�t. Az�rt La Fontaine is megpr�b�lja, hogy hozz�idomuljon a b�lcsess�ghez, a rendhez, a szertart�soss�ghoz. Nem »neh�z fi�«. Igaz, hogy � csak a saj�t feje ut�n megy, de mindig az utols�k�nt sz�l�nak ad igazat. Minthogy azonban olyan sokan sz�lnak, v�g�l is csak saj�t szesz�ly�re hallgat. Boileau �rj�ngve fenyeget�dzik, elfordul t�le, megharagszik. A Mes�k t�l�lik az Ars Poetic�t. A Mes�k azok k�z� a m�vek k�z� tartoznak, amelyekr�l azt hissz�k, hogy bizony�ra sokkal jobban szeretn�k �ket, ha tizenk�t �ves korunkban nem k�nyszer�tettek volna benn�nket arra, hogy szeress�k. �gy gondoljuk, hogy jobban sz�v�nkbe z�rn�k, ha nem kellett volna szinte m�r a b�lcs�ben bet�ve tudnunk. Mer� �br�nd. La Fontaine ma m�r arra val�, hogy eml�kezet�nkben elkeveredj�k a kisz�mol� versik�kkel �s a mes�kkel, hogy a mezei patk�ny tal�lkozz�k a ty�kany�val, ki a falon kem�ny kenyeret szemelget, hogy a mesebeli abderit�k kezet fogjanak a refr�n Egyedembegyedemj�vel �s Hajd� s�gorral, hogy a Farkas �s a b�r�ny - De zavarod mordul a gaz most m�g vadabban megegye reggelire a magas f�ben fut�, incog�-cincog� eg�rk�t. Ezek a kis, f�lv�llr�l odakent, kegyetlen, ravasz darabk�k, teli lelem�nnyel, c�lz�ssal �s sejtet�ssel, valaha a feln�ttekhez sz�ltak, most m�r azonban a tenger �ltal hossz� id� �ta g�rgetett kavics, az olyan s�-, homok- �s hull�mmarta r�gi szobrocsk�k gyermekded b�j�val ragyognak, amelyeknek m�r csak var�zslatos k�rvonalai maradtak fenn. La Fontaine po�zise a legelkoptatottabb, legsz�nehagyottabb, a legjobban kisik�lt, sz�tr�gott, legyalult k�lt�szet Franciaorsz�gban. Ugyanolyan lehetetlen �s hasztalan megk�s�relni helyre�ll�t�s�t eredeti frisses�g�ben, mint �jrafesteni az Akropolis vagy a rom�n bazilik�k valaha t�bb sz�n� szobrait. Mert abban a gy�ny�r�s�ges bizserg�sben, amelyet a mi v�s�ri igric�nk, a mi nemzeti �nekes�nk, a mi XIV. Lajos-par�k�s Seherez�d�nk v�lt ki benn�nk, ma m�r nem lehet eld�nteni: mi tulajdon�that� az � tehets�g�nek �s mi nemzeti g�niuszunknak, mi az � k�lt�szete, �s azoknak az olvas�, szaval� nemzed�keknek a k�lt�szete, amelyek egym�snak �tadt�k. H�rom �vsz�zad sr�cai m�k�dtek k�zre La Fontaine ap�nkkal, s �gy kaptuk ezeket az �r�sokat, amelyeket soha nem olvastunk a korabeliek szem�vel. La Fontaine nem is annyira �r�, mint m�eml�k. A Mes�kben ma m�r t�csk�t-bogarat �sszekever�nk (a sz� szoros �rtelm�ben) : a t�cs�k maj' megaggya ny�ron (nyanyanya), t�cs�k-szavamra mondom (rontom-bontom) . . . Ez ellen nincs mit tenni: a Mes�k-et a kilenc�ves szem �s f�l megr�k�ny�d�s�vel �s oktondi frisses�g�vel kell olvasni, mint aki most fedezi fel hirtelen egy hidra sz�z fej�t egy �sv�ny fordul�j�n �s m�g ezer m�s titokzatos, felm�rhetetlen �s elk�peszt� csod�t. La Fontaine az egyetlen k�lt�, akinek haszn�lt, hogy teljesen f�lremagyar�zt�k, �s akinek var�zs�t k�z�ns�g�nek a f�lre�rt�sei fokozt�k. A Mes�k �ppoly kev�ss� kiz�r�lagos birtoka a kritikusoknak, a kutat�knak, a tiszta irodalom szak�rt�inek, mint ahogyan a Malbrough vagy a M�re Michel n�pdal nem els�sorban a zenetud�sok�, a zeneszerz�k� vagy a zeneakad�miai tan�rok�. De el�sz�r is, La Fontaine csakugyan egy ember neve ? Persze, hogy nem. Egy helys�g, egy d�l� neve. La Fontaine Franciaorsz�gban van, ott, ahol a meseforr�s vize folyik. Michel Br�al azt �ll�totta tr�f�san, hogy Nap�leon nem l�tezett, hogy csak egy napm�toszr�l van sz�, hogy a Cs�sz�r nem m�s, mint. Phoebus, a tizenk�t marsall pedig az �llat�v tizenk�t jegye. La Fontaine-r�l is el lehetne mondani, hogy nem l�tezett. � az a legend�s szem�lyis�g, akinek aggasty�njaink �s unok�ink �lmai minden mes�t tulajdon�tanak. Igaz, azt mondj�k, hogy csak a gazdagnak szok�s k�lcs�n adni. �m a Mes�k szerz�je jellegzetesen mesebeli l�ny.

Amikor La Fontaine Baruchhal vagy Bidpaival  tal�lkozik, egy pillanatig sem habozik: r�gt�n felismeri benn�k saj�t vil�g�t, a testv�rlelket. �s Giraudoux amid�n megvil�g�tja, mi�rt telik gy�ny�r�s�g�nk a Mes�k szerz�j�ben, szint�n nem habozik. Taine Champagne tartom�nyt hozza fel vagy a fabliauk szellem�t, La Fontaine-t Ch�teau-Thierryvel vagy XIV. Lajos udvar�val magyar�zza. Giraudoux csalhatatlan tekintete messzebb l�t: La Fontaine fabul�i val�ban mes�k, ezek a mi Ezeregy�jszaka mes�ink. La Fontaine - mondja - nem a mes�k nyelv�t besz�li, hanem ennek ellenkez�j�t: mesenyelvet. �me, ez r�viden La Fontaine titka, az� a k�lt��, aki Nyugat klasszikusai k�z�l a legkeletibb. Eg�sz k�nyvet lehetne �rni - t�red�kei m�r meg is vannak imitt-amott - a Kelet �s mi c�mmel. Nem Kelet ront�sair�l, hanem var�zs�r�l sz�lna, nem arr�l, ami a francia szellemnek vesz�lyes vagy megem�szthetetlen benne, hanem mindarr�l, ami bar�tit ny�jt nek�nk Kelet, �s esetleg amivel kieg�sz�ti szellem�nket. Meg kellene mutatni a nagy embereket �s a nagy kult�r�kat, nem begub�zva, nem is �titathat�knak egym�st�l, hanem moh�knak: nem vonulnak vissza semmilyen k�v�lr�l j�v� gy�zelem el�l, hanem megostromolj�k, megh�d�tj�k azt, s �gy t�pl�lj�k �nn�n l�nyeg�ket. Ez a k�nyv, amelyr�l �lmodom, a szenved�lyes �s sz�nes szellem reg�nye lenne. �r�m volna megn�zni, hogyan hatott Montaigne-re, Racine-ra, Nervalra, Barr�s-re Kelet k�s�rt�se �s hogyan kerekedtek fel�l rajta. �s akkor egy eg�sz keleti kir�lys�got Fedezhetn�nk fel elragadtat�ssal kult�r�nk kebel�ben. �gy hiszem, La Fontaine lenne e birodalomnak fort�lyos �s nemt�r�d�m fejedelme, olyan fejedelem, aki egyszerre lenne szult�n �s saj�tmaga Seherez�d�ja. La Fontaineben mindenekel�tt a mes�l�t kedvelj�k, t�l a st�lus sz�ps�gein, a huncuts�g gy�ny�r�s�gein, a moralit�son �s immoralit�son. Nem sokan vannak irodalmunkban olyanok, akik olyan t�rt�neteket mes�lnek nek�nk, amelyek nem mennek ki a divatb�l. A tanuls�g volt az, ami megt�vesztett benn�nket La Fontaine eset�ben. Pedig �ltal�ban nem sokat sz�m�t; n�la a tanuls�g csak hamis d�sz, ut�lagos toldal�k, amellyel a k�lt� a m�faj t�rv�ny�nek k�v�nt h�dolni. Nem volt egyed�l: Legnagyobb �r�nk egyike, Perrault k�teless�g�nek v�lte, hogy minden csod�latos mes�j�t n�h�ny el�gg� k�zepes verssorral, elbesz�l�s�nek versbe szedett tanuls�g�val fejezze he. H�velyk Matyi p�ld�ul, ez az egyed�l�ll� remekm�, ezekkel a lapos sorokkal v�gz�dik: A sz�l�knek sosem csap�s a sok gyerek, Ha csinosak, form�sak, d�lcegek, S mozg�suk, j�r�suk kecses-sz�p; De ha k�z�tt�k egy satnya akad, Cs�folj�k, kifosztj�k s kivetn�k, Pedig nem egyszer ez a hitv�ny kis alak Hozza meg az eg�sz csal�dnak a szerencs�t.

De a Perrault f�le tanuls�g �ppen olyan felesleges, mint a La Fontaine-f�le. Munk�ss�guk l�nyege m�sutt van. A m�toszokban, amelyeket nek�nk k�n�lnak, a kalandokban, amelyeket lepergetnek szem�nk el�tt, abban a vil�gban, amelynek po�zise nem onnan sz�rmazik, hogy az �llatok �gy besz�lnek, mintha emberek lenn�nek, sem nem abb�l, hogy az emberek �llatoknak �lc�zz�k magukat, hanem onnan, hogy az �llatok �s az emberek egyforma �letet �lnek. A legigazibb mes�l�kn�l mindig tal�lunk �llatokat. Perrault, La Fontaine, Kipling, Colette, Supervielle (gondoljunk No� b�rk�j�ra), mindny�jukn�l fellelj�k a mes�ben az �llat-po�zist. Szinte azt mondhatn�m, hogy nem felt�tlen�l az a nagy mes�l�, aki �llatokr�l besz�l, de minden bizonnyal az, aki az �llatokr�l �pp�gy tud besz�lni, mint az emberekr�l. Egy�bk�nt �pp az �llatok seg�ts�g�vet siker�lt Giraudoux-nak a fej�n tal�lni a sz�get, amikor La Fontaine-r�l besz�lt. Egyszer elmes�lte, hogy - nem is nagyon tudja, mik�ppen - �llatszak�rt� lett bel�le. El�szavakat �rt az �llatokr�l sz�l� k�nyvekhez, az Orsz�gos N�v�ny- �s �llatkert Egylet �vi d�szeb�dj�n eln�k�lt. �s neki telefon�lt egy kiad�, hogy seg�tse kihozni egy rue de Tournon-i h�z padl�s�r�l egyik ismer�se k�ly�koroszl�nj�t, amelyik oda menek�lt. �n azt hiszem, hogy volt valami elfojtott, de term�keny keletis�g ebben a bellaci polg�rban, ez�rt tudta nemcsak meg�rteni La Fontaine-t, de ez�rt �rtett�l: meg �t mag�t is az �llatok. La Fontaine eml�keztet a kit�n� �llatfest�kre (ha nem is �rt a zool�gi�hoz, amint azt bebizony�tott�k nek�nk, de amire egy�bk�nt f�ty�l�nk), ugyanolyan �les szem� �s tehets�ges, mint a hindu �llat; fest�k vagy mint a k�nai szobr�szok. �s Giraudoux mondta a legszebb �s legokosabb dolgokat, p�ld�ul ezt is (�s ez m�g csak nem is a legszebb): van egy nagyszer� nyelv, amely k�z�s az �llatok�val, �spedig a csend. Mert Giraudoux-nak az �llat nemcsak �letf�rd� volt, olyan l�ny, amely cs�kkenti fesz�lts�g�nket, az eg�szs�ghez vezet benn�nket, esz�nkbe juttatja a term�szetes �letrendet, megment benn�nket a pusztul�st�l. Mindenki, aki �sszeker�l egy �llattal, �jj�teremti a. f�ldi paradicsomot, mert minden �llat egyfajta pr�bab�bit, amelyre nem. lehet r�h�zni a tisztess�g bizonyos form�it... Kev�s dologban vagyunk bizonyosak ezen a f�ldi vil�gon, az azonban teljesen bizonyos, hogy egyetlen �llatnak sem kell megtan�tania kicsinyeit az udvariass�gra, egyetlen elh�nyt �llatr�l sem fogj�k mondani: - vajon �rezte-e, hogy meghal:' S egy sz�p napon meglepet�ssel fogj�k �szrevenni, mennyi �llat szerepel annak az �r�nak a m�veiben, akit az ostoba kritika az el�rtelmis�gies�tett �let, a val�s�gt�l elszak�tott vil�g fest�j�nek tartott, kezdve Suzanne �llatsereglet�t�l az elhagyatott szigeten, eg�szen Elektra s�ndisznaiig. Id�r�l id�se megjelenik a k�nyvesboltok kirakataiban egy k�nyv, amelyet »francia Kipling«-nek vagy �j Dzsungel k�nyv�nek hirdetnek. Minden lapon nagy fenevadakat tal�lunk. A szerz� apr�l�kosan le�rja �ket, nem k�m�l meg benn�nket sz�rzet�knek egyetlen sz�l�t�l sem. Igen �m, de egyik�k sem �l. Az a benyom�sunk, mintha b�bukat r�ngatna az �r�. Szeretne megijeszteni benn�nket., »h�, h�« b�mb�li. De nem hissz�k el �s nem f�l�nk. �s egyszer csak betoppan egy agyonciviliz�lt egy�n, egy udvari k�lt� XIV. Lajos kor�b�l, egy diplomata tan�r, egy okos uruguayi, aki olvasta Rimbaud-t �s a sz�rrealist�kat.' Elmes�lik nek�nk a teve �s a bot, a sokfej� s�rk�ny �s sokfark� s�rk�ny, egy p�rducmacska vagy egy puma, egy m�kus vagy egy szam�r, vagy ak�r No� b�rk�- ja t�rt�net�t. �s �me, megt�rt�nik a csoda: hisz�nk az elmes�lt t�rt�netnek, de nem f�l�nk. �s kikel lelk�nkben a nem is olyan kietlen Kelet, mely kebl�nkben szunnyadt. Mert a m�v�szet titka mindenekel�tt az a b�nr�szess�g, amely annyi mindenbe belekever benn�nket. Nincs nagy m�v�szet, amely ne k�v�nna megd�bbenteni. A sz�pben mindennek egyszerre kell l�tszania, az �jnak �s a nagyon-nagyon r�ginek, a soha nem l�tottnak, �s a mindennapinak. Sem az egzotizmus, sem a f�lelem nem t�rgya a m�v�szetnek �nmag�ban. Ha valamilyen tanuls�got kellene levonnunk ebb�l a szembes�t�sb�l Giraudoux �s La Fontaine k�z�tt, meg�llap�thatn�nk, hogy mindketten a bar�ts�g �s a gy�ng�ds�g nagy k�lt�i. A szenved�ly azzal a kock�zattal j�r, hogy elferd�ti szem�nkben a vil�gmindens�get.

Ak�r Keletr�l, ak�r �llatokr�l vagy emberekr�l legyen sz�, a tiszt�n l�t� gy�ng�ds�g, amely n�ha kegyetlen is tud lenni, testest�l-lelkest�l kiszolg�ltatja nek�nk �ket. De La Fontaine �s Giraudoux m�r maga a mese. �s a mes�k tanuls�gai nem tanuls�gosak. Ma m�r azonban nem tudjuk La Fontaine-t olvasni. Ma csak halljuk, de nem �rtj�k. Mert nagyon is val�sz�n�, hogy az a gy�ny�r�s�g, amit nek�nk az Adonis, Mineo le�nyai vagy a Vaux-i �lom c�m� k�ltem�nyek szereznek, teljesen �rthetetlen lett volna mag�nak La Fontaine-nek, �s elk�pedten l�tn�, hogy milyen csod�latos var�zser�vel ny�g�z le benn�nket a K�t galamb gy�ng�d dallamoss�ga. Ami fennmaradt a mi szem�nkben az igazi La Fontaine-i po�zisb�l, az val�sz�n�leg �s f�leg akaratlan. Boileau azt �rta Maucroix-nak, hogy La Fontaine ezt a k�t verssort becs�lte t�le a legt�bbre. "S szomsz�daink a sok ad�t�l mind elestek, Mit m�v�szet�k�rt v�rosaink fizettek."
M�g ha tudjuk is, mit kell az udvariass�g sz�ml�j�ra �rnunk, annyi bizonyos, hogy ha La Fontaine Boileau-t k�t kev�sb� lapos verssor�rt k�v�nta volna megdics�rni, k�ts�gtelen�l megtal�lta volna �ket. Tal�n m�lys�ges f�1re�rt�snek tulajdon�that�, hogy mi olyasmit tartunk maradand�nak La Fontaine munk�iban, amit � tal�n nem �rt�kelt olyan sokra, mint mi: Percekk� v�lt napok, percek selyembe sz�ve, Kellemes s�hajok, �r�m gyermeki k�nnye, Esk�, m�mor, gy�ny�r, ujjong� �rzelem: Ezekb�l alakul a boldog szerelem."
R�nay Gy�rgy ford.

Tal�n e sz�p sorokn�l neki jobban tetszettek ezek: Nem fogtam versbe �n, hogy magasztaljam itt R�m�t, avagy vil�gb�r� h�s fiait. Nem annyira a cs�nj�t, mint ink�bb a haszn�t kell becs�lni ennek a munk�mnak - �rta a Mes�k el�szav�ban. Vajon csakugyan azt a La Fontaine-t szeretj�k-e, aki �s akinek lenni akart? Avagy megint csak egy mesebeli La Fontaine-t szeret�nk?